Vízforrásokat jelölhettek a Húsvét-szigetek hatalmas szoborfejei amerikai szakemberek alapján

Amerikai tudósok megfejthették a Húsvét-szigeteki hatalmas kőfejek elhelyezkedésének rejtélyét: a megalitikus szobrok a friss vízforrásokat jelölhették – írta a The Guardian.

Évszázadok óta foglalkoztatja a kutatókat a Húsvét-szigeteki moaik, vagyis kőszobrok rejtélye. A zömmel 13. és 17. század közt készült több száz kisebb-nagyobb szobor jellegzetessége, hogy az emberalakok feje aránytalanul nagy a testhez képest. Az alkotások többnyire az őslakosok törzsfőnökeit vagy az isteni hősöket ábrázolták.

Amerikai szakemberek azt próbálták megállapítani, hogy miért arra a helyre kerültek a szobrok, ahol állnak. Kiderült, hogy a szobrok jellemzően mind friss vízforrások közelében vannak. Elméletük alapján a szobrok jellegzetességei, példaként a méretük a vízforrás bőségére és minőségére utalhat.

Carl Lipo, a New York-i Binghamton Egyetem professzora, a Plos One folyóiratban publikált tanulmány társszerzője alapján felfedezésük azt demonstrálja, hogy a szobrokat nem rituális helyszíneken állították fel, a rituálét a szobrok szimbolikus mondanivalója reprezentálja, de egyébként a közösség életének részei voltak.

A Húsvét-szigeteken több mint háromszáz megalitikus platform van, mindet különálló közösség készíthette. Az elsőt a 13. században hozhatták létre. Sokat találtak a partvidék környékén.

Korábbi tanulmányok is felvetették már, hogy a szobrok elhelyezése kapcsolatba hozható a meghatározó erőforrások elhelyezkedésével, a modern kutatás szerzői ellenben első alkalommal tettek kísérletet az állítások vizsgálatára.

A kutatócsoport a sziget keleti részét vizsgálta, ahol az eltérő erőforrásokat alaposan feltérképezték már. A kiválasztott tájon 93 megalitikus platform elhelyezkedését elemezték, amelyek még az előtt készültek, hogy a 18. században a szigetre léptek volna az európai hajósok.

Miután nem találtak kapcsolatot sem a szobrok anyagául szolgáló sziklák, sem a szerszámok anyagának bányászatával, azt vizsgálták, hogy milyen más lényeges erőforrások közelében találták a szobrot: példaként a termesztett növények, köztük az édesburgonya közelében vagy halászathoz kapcsolódó színtér vagy friss víz közelében volt-e a szobor.

Lipo közölte, hogy csoportját különösen a vízforrások érdekelték, mivel a szigeten nincsenek állandó források és nem találtak rá elegendő bizonyítékot, hogy a helyiek a sziget tavaira lettek volna utalva.

A friss víz ellenben jelen van a szigeten, a talaj víztartó rétegeiben, barlangokban és a parton is. Apály folyamán látni is lehet, hogy a talajból előtörő erekből hogyan áramlik ki a friss víz – mesélte Lipo hozzátéve, hogy történelmi feljegyzések alapján a helyiek itták is ezt a kissé sós vizet, sőt, kutakat is ástak.

A tudósok megállapították, hogy minden nagyobb szobor közelében tekintélyes vízforrások vannak. Lipo magyarázata alapján mivel a közösségeknek friss vízre volt szüksége, praktikusan oda állították a szobrokat, ahol a forrás volt.

Lipo azt is felvetette, hogy a szobrok mérete és másfajta jellegzetességei kapcsolatban lehettek a vízforrás minőségével, és ezen a módon a közösség egyúttal jelezhette előnyét a szigeten élő más közösségeknek.

A professzor alapján a közösség és az kooperáció alapvető feltételei voltak a platformok létrehozásának. „Bármi, ami közelebb visz egymáshoz, erősebbé tesz és nyújt támogatást a túlélésben. Szerintem ez a Húsvét-szigetek titka” – nyomatékosította Lipo.

A szobrok helyszínválasztásának elméletével ellenben nem mindenki ért egyet.

Jo Anne Val Tilburg, a Húsvét-szigetek szakértője, a Kaliforniai Egyetem tudósa rámutatott: eddig sem volt titok, hogy a partvidéken fedezhető fel friss víz a szobrok közelében volt, ám ezek az erecskék csekély jelentőséggel bírhattak. „Igencsak valószínűtlen, nézetem alapján, hogy ezeknek a forrásoknak hangsúlyos funkciója lett volna a szobrok elhelyezésében” – fűzte hozzá.

mti