Vivica Genaux és az Europa Galante a Müpában

Vivica Genaux és az Europa Galante a Müpában

A barokk zene egyik újrafelfedezett mestere, Johann Adolf Hasse Pyramus és Thisbe című operájának egyik címszerepét énekli a Müpában az Europa Galante kíséretével február 27-én a régizene egyik legelismertebb korunkbeli előadójaként nyilvánított Vivica Genaux.

Az alaszkai születésű mezzoszoprán interjújában megemlítette: pályafutását 23 évesen a bel canto szerepkörrel kezdte, leginkább Rossini hősnőit énekelte, és ezzel némileg hamar komoly ismertségre tett szert. Három év után ezzel szemben mind többen és többen kérdezték a fiatal énekest, hogy melyik zeneszerző operáiban lehet még hallani. „Mozart kézenfekvő választás lett volna, csakhogy nem illik a hangomhoz, de Bellini és Donizetti mezzoszerepei is túl súlyosak lettek volna hangilag. Ekkor tanácsolta valaki, hogy énekeljek Hassét – akiről addig viszont nem hallottam -, és nemsokára biztos, hogy meg érkezett az első felkérés egy barokk szerepre” – idézte fel.

Vivica Genaux ekkor kis híján semmit nem tudott még a barokk zenéről, de nagyszerű mesterektől – példának okáért René Jacobstól – tanulhatott – hangoztatta, hozzátéve: ez nem azt jelenti, hogy a bel canto technikát félre kellett volna tenni, gazdagítani kellett viszont sok új színnel.

„Mikor első alkalommal hallottam korhű hangszereken játszó régizenei együttest, rögtön szerelembe estem ezzel a hangzással, amely sokkal emberibb, sokkal jobban megérinti az ember lelkét, mint a korszerű hangszerek. Egy olyan műfajt találtam így, amely remekül nekem való” – szólt a barokk zenéhez fűződő kapcsolatáról.

Vivica Genaux alapján Hasse zenéje sok szempontból hasonlítható a bel cantóhoz. Különösen igaz ez a Pyramus és Thisbére, amely Hasse kései, utolsó előtti operája. „Énekeltem Bellini Rómeó és Júliáját, és a két mű közt fantasztikus párhuzamok vannak. Mikor fáradt vagyok, Hasséhoz kell visszatérnem, mert már-már nekem írt: nagyjából kisimítja, kibékíti a hangot” – árulta el.

Mint hozzáfűzte, Hasse zeneileg kevésbé komplikált muzsikát írt, mint Händel, Scarlatti vagy a nápolyi iskola legtöbb komponistája, darabjai viszont hasonló érzelmeket képesek megidézni.

„Hasse a kedvenc zeneszerzőim közé sorolható, a hamburgi Hasse Alapítvány kuratóriumában is részt veszek, hogy segítsek megismertetni a német komponista zenéjét. Hasse ma nem élvezi azt a népszerűséget, amit megérdemelne, ebben mindazonáltal szerepet játszik az is, hogy kéziratainak tekintélyes hányada megsemmisült a korabeli háborúkban, ameddig Händel életműve sokkal jobban fennmaradt. Szerencsére egyre több zenész és felfedező odafigyel Hasse munkásságával” – közölte.

Az amerikai énekes alapján a Pyramus és Thisbe többé-kevésbé kompakt darab, műfaja alapján viszont nem opera seria, hanem intermezzo tragico. Pyramus funkciója sok szempontból hasonlít Rómeóéra, midőn a két történet is több ponton egybecseng: két egymástól eltiltott szerelmes a szökésre készül, Pyramus viszont azt hiszi, hogy Thisbét széttépte egy oroszlán, így megöli magát, szerelmét ugyanakkor a lány is követi a halálba.

Vivica Genaux megemlítette: Budapesthez nagyszámú kellemes emlék fűzi, mert az első lemezfelvételét is itt gyártotta, ekkor alkalma nyílt alaposabban megismerkedni a magyar fővárossal, ahova később több alkalommal is visszatért énekelni. Legutóbb 2014-ben éppen az általa fantasztikus koncerthelyszínként méltatott Müpába, ahol Simone Kermesszel és a Cappella Gabettával adott barokk koncertet, több Hasse-áriát is elénekelve.

Ezúttal Désirée Rancatorével, Emanuele D’Aguannóval és az Europa Galantéval lép fel. A Fabio Biondi vezette együttes zenéje olyan vibráló, annyira színig van energiával, hogy igazán alkalmasak Hasse muzsikájának megkedveltetésére – közölte Vivica Genaux.

mti