Maurer Dóra grafikai életművét bemutató bemutató nyílik az MKE-ne

Maurer Dóra grafikai életművét bemutató bemutató nyílik az MKE-ne

Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, melyet Maurer Dóra – méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című prezentáció sajtóbemutatóján, a Magyar Képzőművészeti Felsőfokú intézményben. Várja az érdeklődőket bemutató csaknem száz művet vonultat fel a képzőművész 1955-1980 közti grafikai életművéből.

Révész Emese kurátor alapján még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, melyet az idén nyolcvanéves Maurer Dóra, ezt tükrözi a kiállított anyag is. „Fantasztikus rajzkészséggel és mesterségbeli tudással indult, hogy azután váratlanul és jelentősen radikálisan átváltson egy konceptuális kifejezési formára, ami olyan fokig letisztítja magát a kifejezési formát, a technikát és az anyagot, ahogyan azt a magyar grafikában senki sem tette meg” – mondta, hozzátéve, hogy ilyen szortírozás még nem volt a képzőművész életművéből. A kurátor alapján az is a tárlat célja, hogy példát mutasson, hogyan lehet a mesterség ismeretében túllépni annak puszta „brillírozásán”.

Ismertetése alapján a tárlat anyaga eléggé erősen kötődik a főiskolához. A képzőművész 1961-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, képgrafika szakon, de diplomamunkaként készült rézkarcsorozatát nem fogadta el a bíráló bizottság túlságosan korszerű látásmódjára hivatkozva. Maurer Dóra később 1990-től 2007-ig volt tanára az intézménynek.

A képzőművész olyan problémákat vetett fel életműve első húsz évében, amelyek később is megjelentek fotóin, fotogramjain, filmetűdjein, és amelyek igencsak erősen kötődnek a sokszorosított grafikáihoz – mondta.

„Maurer Dóra igazi virtuóza, mestere (…) a mélynyomásnak, a rézkarcnak” – méltatta a kurátor a művészt, hozzátéve, hogy ezek az alkotások nem a megszokott elbűvölő munkák, hanem elmélyülésre sarkalló képek. „Van egy olyan filozófiai magjuk, amelyhez mi is kellünk, hogy kibontakozzon” – indokolta. Ismertetése alapján a három teremben megfigyelhető anyag terjedelmes része magától a művésztől származik, aki az évek esetén megőrizte nyomatait. Kivételt képeznek azok a munkák, amelyeket a Képcsarnok Cég megrendelésére állított elő.

A nemzetközileg is az egyik legmagasabbra értékelt magyar művész kiállított munkái közt tekintélyes hangsúlyt kapnak a főiskolás évek sosem, vagy csak ritkán látott darabjai, azonkívül láthatóak a későbbi, konceptuális fázis illusztris művei és sorozatai. A sokszorosított grafikákat az életmű egységében tárja a közönség elé a expo, kiegészítve azokat az azonos gondolatkörben fogant fotókkal, fotogrammokkal és filmekkel.

Maurer Dóra pályája első évtizedében hűségesen kitartott a művészi sokszorosított grafika mellett. Mestere lett a rézkarcolás művészetének, 1976-ban Rézmetszet, rézkarc címen könyvet is írt a témáról. Virtuóz technikai tudása ellenére viszont sosem elégedett meg a szokásos formák kereteivel. Folytonosan kísérletezett anyagokkal, eljárásokkal. Ennek eredményeként született meg 1966-ra két nagyszerű szériája, a Pompei és Az este képei, melyekben szürreális képi világot teremtett kivételes gazdagságú felületekkel. 1970 körül Maurer ellenben ugyancsak innen továbblépett, mikor is már nem a lemezre karcolt kép és annak míves nyomata érdekelte, hanem maga a lemez mint a nyomhagyás tárgya és a nyomrögzítés ősi cselekvése. A hetvenes években kísérleti alkotásaival, a hordozó lemez formáit meggyűrve, áttörve, elmozdítva, a nyomhagyáshoz kapcsolódó cselekvéseket rögzítve a hazai konceptuális grafika alapvető munkáit teremtette meg. Olyan fogalmak kötődnek a nevéhez, mint az egymást követő mozgásfázisokat rögzítő „folyamatgrafika” vagy a művészi akciókat dokumentáló „akciógrafika”. Utóbbi jellegzetes típusa a „pedotípia”, ami lábnyomok által alkotott specifikus nyomat. Az újabb grafikái kapcsán felvetett elméleti kérdéseket a hetvenes években fotósorozatokon, fotogramokon, filmetűdökön, később festményein gondolta tovább.

Maurer Dóra Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművész, professor emerita. 1955-től 1961-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1967-től 1996-ig Budapesten és Bécsben él. 1987-1991 közt a fővárosi Iparművészeti Főiskola vendégtanára, 1990-től 2007-ig mindazonáltal a Képzőművészeti Főiskola (később Magyar Képzőművészeti Egyetem) Festő Tanszékének tanára, 2013-tól Doktori Tanácsának tagja.

Grafikákat, rézkarcokat, festményeket alkot, de fényképezéssel, filmmel is odafigyel. Grafikáival több internacionális díjat nyert. Releváns csoportos tárlatokon szerepelt a Magyar Nemzeti Galériában, a Műcsarnokban, a főváros Galériában, Bolognában, Bécsben, Kölnben, Berlinben, Barcelonában. Nagyon sok egyéni kiállítása volt Budapesten az Ernst Múzeumban, a főváros Galériában, a Ludwig Múzeumban, Veszprémben, Bécsben, Utrechtben, Stockholmban, de olyan emblematikus kiállítóhelyeken is szerepelt, mint a Museum of Korszerű Art, New York (1985, 2015), a Centre Pompidou, Párizs (2010), a 12. Isztambuli Internacionális Biennále (2012), a Museum Ritter, Németország (2014), a The Museum of Fine Arts, Houston (2014) vagy a Whitechapel Gallery, London (2015). 2016-ban a mesés White Cube Galéria szervezett részére egyéni tárlatot az angol fővárosban.

Magyarországon többek közt a Magyar Nemzeti Galériában, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban és a pécsi Janus Pannonius Múzeumban vannak művei, de Maurer Dóra munkái több tekintélyes internacionális kollekcióban, egyebek közt a New York-i Museum of Korszerű Art, The Art Institute of Chicago, a berlini Neue Nationalgalerie, a londoni a Victoria & Albert Múzeum és a Tate Korszerű kollekciójában is fellelhetőek.

A Nyomhagyás – Nyomtatás elnevezésű kiállítás december 3-ig megfigyelhető a Magyar Képzőművészeti Felsőfokú intézményben.

mti