Eddig idegen ősi szibériai népcsoportot azonosítottak tudósok

Eddig idegen ősi szibériai népcsoportot azonosítottak tudósok

A legutolsó jégkorszakban élő, eddig idegen szibériai népcsoportot fedezett fel egy internacionális kutatócsoport egy északkelet-szibériai régészeti helyszínen előkerült két tejfog DNS-vizsgálatával.

A szakemberek a tejfogak vizsgálatának eredményét egy nagyobb tanulmányban ismertették, ahol egy másik szibériai helyszínen talált, tízezer éves emberi maradvány genetikai elemzését is leírták. Az analízis közeli genetikai rokonságot mutatott ki az őslakos amerikaiakkal. Ilyen közeli kapcsolatot bizonyító leletet első alkalommal találtak az Egyesült Államokon kívül – számolt be a kutatásról a ScienceDaily.com.

Eske Willerslev, az internacionális kutatócsoport vezetője, a Cambridge-i Egyetem professzora és a Koppenhágai Egyetem Lundbeck Geogenetikai Alapítványának igazgatója a modern népcsoportnak az ősi észak-szibériaiak elnevezést adta, hangsúlyozva, hogy ez a népcsoport hangsúlyos szerepet játszott az emberiség történetében.

A két tejfogat előző évben bukkantak rá egy régészeti ásatáson az orosz Jana-folyó közelében. A janai orrszarvútülök-helyszín (RHS) néven emlegetett régészeti lelőhelyet 2001-ben találták meg. Az ásatásról immáron nagyjából 2500 lelet, állati csont és az emberi jelenlétre utaló kőszerszám bukkant fel.

A Nature folyóirat aktuális számában megjelent tanulmány alapján az ősi szibériai népcsoport 31 ezer évvel ezelőtt a szélsőséges éghajlati körülményekhez alkalmazkodva élt a térségben, gyapjas mamutokra, orrszarvúkra és bölényekre vadászott.

Willerslev alapján ez a népcsoport jóformán egyszerre alakult ki a korszerű ázsiaiak és európaiak őseivel, és volt idő, mikor is valószínűleg az északi félteke nagy területeit népesítette be.

Martin Sikora, a tanulmány vezető szerzője közölte, hogy a népcsoport felettébb szélsebesen hozzászokott a szélsőséges körülményekhez és villámgyorsan vándorolt. A csoport felfedezése nemcsak a Szibéria északi részét benépesítő emberekről, hanem az emberi történelem vándorlásairól alkotott képet is megváltoztatja – fűzte hozzá.

A tudósok úgy vélik, a régészeti színtér környékén egy 500 fős népességhez tartozó, 40 főből álló csoport élhetett.

A tanulmány szerzői az észak-szibériai és közép-orosz ásatásokon talált 34 emberi maradványból nyert DNS-mintát vizsgáltak meg és hasonlítottak össze. Mint a Berni Egyetem professzora, Laurent Excoffier kiemelte, figyelemre méltó, hogy az ősi észak-szibériaiak közelebbi rokonságban álltak az európaiakkal, mint az ázsiaiakkal, és úgy tűnik, az európaiak és az ázsiaiak szétválását követően nyomban elvándoroltak Eurázsia nyugati részéről.

Széles körben elfogadott nézet, hogy az első emberek Szibériából Alaszkán át érkeztek Amerikába, mikor is az utolsó jégkorszak végén száraz lábbal tudtak átkelni a egykori Bering-földhídon. A kutatóknak sikerült kimutatniuk, hogy ezeknek az embereknek az ősei olyan ázsiai csoportok voltak, amelyek az ősi észak-szibériaiakkal keveredtek.

A felfedezést a szibériai Kolima-folyónál feltárt tízezer éves férfi maradványainak DNS-elemzése támasztotta alá. A férfi felmenői közt ősi észak-szibériaiak és kelet-ázsiaiak is voltak, és ez a genetikai mozaik módfelett hasonló ahhoz a génállományhoz, amit az őslakos amerikaiaknál találtak. „Ez a férfi a hiányzó kapcsolat az őslakos amerikaiak felmenőihez” – nyomatékosította Willerslev.

mti