bölények menthetik meg a spanyol erdőket

bölények menthetik meg a spanyol erdőket

A bölények menthetnék meg a spanyol erdőket a tüzektől, mivel az ezelőtt a kihalás szélére sodródott, de manapság újra növekedő populációjú növényevő faj az erdők gyúlékony aljnövényzetével táplálkozik – hívják fel a figyelmet mesterek.

A klímaváltozás folytán a hosszú száraz nyarakon az elmúlt évtizedben csaknem 741 hektárnyi erdőt emésztett fel a tűz Spanyolország-szerte. Előző évben 45 hektáron égett az erdő a mediterrán országban, az tavaly mindazonáltal 60 hektáron pusztítottak a lángok. Több jel azt hivatott alátámasztani, hogy éppen olyan Kaliforniában és Ausztráliában, Spanyolországban is egyre gyakoribbak és erősebbek lesznek az erdőtüzek – írja a The Guardian.

A spanyol erdőtüzek kockázatát növeli a klímaváltozás, a vidék elnéptelenedése, de az is, hogy a birkatartás visszaesése folytán jelentőségteljesen mérséklődött a növényevők száma, amelyek az erdők gyúlékony aljnövényzetével táplálkoznak – idézi a lap Mónica Parrillát, a Greenpeace erdőtűzmegelőző kampányának vezetőjét.

Az európai bölények csaknem tízezer éve jóformán teljesen kihaltak Spanyolországban, de egy újratelepítési programnak hála napjainkban már egyre nő a populációjuk. A bölények sűrű erdőrészeket nyitnak meg, az aljnövényzet fogyasztásával lehetővé teszik, hogy a bozót helyett fű nőjön. Ez csökkenti a gyúlékony aljnövényzet okozta tüzek kockázatát, mindemellett egy sor más faj részére hoz létre táplálékforrást és szabadabb mozgást.

Fernando Morán állatorvos, az európai bölényekkel foglalatoskodó spanyolországi centrum igazgatója „élő fűnyírónak” nevezte a bölényeket, mivel egy 1000 kilogrammot nyomó kifejlett példány napi 30 kilogramm növényzetet fogyaszt, aminek 30 százaléka farost és 70 százaléka növényhajtás és levél.

A fosszilis maradványok és barlangrajzok alapján az Ibériai-félszigetet 1,2 millió évvel ezelőtt bölények népesítették be, Európa-szerte előfordultak, az utolsó vadon élő példányokat 1919-ben lőtték ki Lengyelországban és 1927-ben Oroszországban.

A 8400 ma élő európai bölény a megmaradt tucatnyi példány leszármazottja. Spanyolországban 18 tenyésztőközpontban szaporítják az európai bölényeket, és az elmúlt évtizedben számuk 22-ről 150-re növekedett.

2010-ben hét bölényt engedtek szabadon egy 20 hektáros tölgyesben. A bölények elvégezték az erdészek tevékenységét: kitisztították az aljnövényzetet, az egyenesen növő csemetéket meghagyták, a hajlottakat, mivel gördülékenyebben hozzáfértek, elfogyasztották. Ez a munka hektáronként 3000 euróba (egymillió forintba) kerülne, de a bölények ingyen elvégezték – idézte fel Morán a kísérleti projektet.

A bölénytenyésztő központokat adományokból és önkéntesek segítségével tartják fenn. Mivel az európai bölényt a spanyol hatóságok nem ismerik el veszélyeztetett fajnak, patronálást sem nyújtanak a projektre. Morán alapján ez majdhogy nem az egész Európai Unióra sajátos, csak Lengyelországban és Romániában vannak államilag szponzorált bölénytenyésztő programok.

Parrilla kiemelte, hogy a legeltetés rettentően releváns az erdőgazdálkodásban. De nemcsak a bölények funkciója lehet hangsúlyos, hanem más őshonos állatfajoké is, mivel segítenek az ökoszisztéma fenntartásában.

Sonia Roig Gómez, a madridi Műszaki Egyetem erdészeti és környezeti karának professzora megemlítette, hogy ezelőtt a juhnyájak legeltetése minimalizálta az erdőtüzeket. „A mediterrán térségben a pásztorkodás kulcsfontosságú volt a vidék formálódásában. Fajok emelkedhettek fel a pásztorkodásnak betudhatóan, és eltűnése az egyre gyakoribb erdőtüzekhez vezetett” – indokolta.

Az 1950-es évek óta a lakosság szakadatlan szivárgott el a városokba a vidéki területekről, és a gazdaságok elhagyása folytán fokozottan tűzveszélyes bozótos területek fejlődtek ki. A pandémia alatt érezhetően elindult egy ellenkező irányú vándorlás: a településből vidékre, de az emberek ott is a számítógép képernyője előtt ülnek, ami nem hoz változást. „Olyanokra van szükség, akik a mezőgazdaságban áhítanának dolgozni, különösen nagy szükség lenne juhokat terelő pásztorokra” – hangoztatta Gómez.

Ami a bölényeket illeti, ebben a pillanatban Spanyolországban nem szabad őket szabadon engedni, mert nem ismerik el őket őshonos fajnak. A populáció most magánterületeken vagy nemzeti parkok zárt területein él.

Morán alapján viszont arra kell bátorítani a gazdákat, hogy tartsanak bölényeket, mert az a földnek is jó, költségtakarékos, és az ökoturizmust is ösztönzi.

mti