Balázs János festményei a Műcsarnokban

Balázs János festményei a Műcsarnokban

Az életében naiv művészként kezelt, ezután az utóbbi években újból felfedezett Balázs János festményeiből nyílt tárlat a Műcsarnok kamaratermében.

Balázs János későn robbant be a magyar művészeti életbe, különleges életútjának utolsó éveiben: a festő tudniillik egy Salgótarján melletti cigánytelepen teremtette meg életművét – idézte fel a bemutató sajtóbejárásán Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója.

Mayer Marianna, a prezentáció egyik kurátora kijelentette még: Balázs János megismételhetetlen egyéniség volt a magyar művészetben, mivel a mindössze két osztályt végzett szegényember fantasztikus fantáziával volt megáldva.

Gyermekkorától rajzolt, később ellenben egy családi konfliktus okán ezzel felhagyott, és a költészet, mitöbb a zene felé fordult. Az 1960-as évek végén bukkantak rá ifjú képzőművészek, akik festéket, vásznat és könyveket vittek neki.

Balázs János ettől kezdve Homérosztól a magyar klasszikusokon keresztül Shakespeare-ig, Balzac-ig és Nietzschéig majdnem mindent elolvasott, amihez hozzájutott, míg megszállottként alkotott, mindent összevetve élete utolsó nyolc évében valósította meg csaknem háromszáz munkát számláló festői életművét.

Különcként, mint Csontváryt, őt is nehéz beilleszteni a magyar művészettörténetbe – jegyezte meg Mayer Marianna, hozzátéve viszont: a magángyűjtők szerfelett kedvelik konstruktivista tájképeit, szürreális hangulatú, néha az absztraktba hajló figurális kompozícióit.

A kiállítás csaknem hatvan képet számláló anyaga is egy magángyűjtő, Horn Péter kollekciójából származik.

A Mayer Marianna és Markovits Éva által szervezett kiállítás február 10-ig lesz érzékelhető a Műcsarnok Kamaratermében.

mti, fotó: Balogh Zoltán