A londoni Tower Bridge-ről

A londoni Tower Bridge 1886–1894 között épült a Temze folyó fölött. A felnyitható függesztett híd azóta ikonikus jelképé vált London városának.

A híd valójában két tornyot két szinten köt össze, ahol a felső szinten vízszintes sétányokat terveztek, amelyek segítségével a híd ellenáll a vízszintes erők által kifejtett felfüggesztési erőknek. A felnyitáshoz kapcsolódó szelvények és gépek elhelyezése az alap toronyban van.

A londoni Tower Bridge története

Az 19. század második felében, a megnövekedett kereskedelmi nyomás hatására egy új átkelőhely létesítését tűzték ki célul. A hagyományos híd megépítése nem jöhetett szóba, mert akadályozta volna a nagy árbocos vitorlás hajók közlekedését. A probléma megoldásához 1877-ben megalakult a Subway Bizottság, Sir Albert Joseph Altman elnökletével, majd nyilvános pályázatot hirdettek. Több mint 50 pályamű érkezett be, köztük egy építőmérnök Sir Joseph Bazalgette elképzelése. A terv azonban meglehetősen vitatott volt, így csak 1884-ben sikerült elfogadni. Jones mérnök és Sir John Wolfe Barry, kidolgoztak egy ötletet egy felnyitható hídról, amely két hídtoronyra épül. A középső hídszakasz két egyenlő nagyságú felnyitható részre oszlott, melyet a forgalom érdekében fel lehet nyitni. A két oldalsó hídszakasz pedig függesztőkkel és a felső járdával lett stabilizálva. A hidat hivatalosan 1894 június 30-án nyitotta meg a walesi herceg és felesége.

A híd építése

A londoni Tower Bridge hidat 1887-ben kezdte építeni öt jelentős vállalkozó – Sir John Jackson (támogató), báró Armstrong (hidraulikus), William Webster, Sir H.H. Bartlett, és Sir William Arrol & Co., – valamint 432 építőipari munkás és nyolc évig tartottak a munkálatok. Két hatalmas alappillért, amely több mint 70.000 tonna betont tartalmaz, süllyesztettek mederbe a megfelelő alapozáshoz. A tornyok és járdák több mint 11.000 tonna acél felhasználásával készültek, melyet ezután Cornish gránittal és Portland kővel burkoltak a védelem és a megjelenés miatt.

Adatok

A londoni Tower Bridge híd 244 m hosszúságú, míg a két torony mindegyike 65 m magas. A felnyitható 61 m-es hídrész a két torony között helyezkedik el, és 86 fokos szögben lehet felnyitni a folyami forgalom elengedéséhez. A felnyitható hídrész súlya több mint 1000 tonnás, amit a szerkezet alig öt perc alatt képes felnyitni. Az eredeti gőzgépek 360 lóerős vízszintes elrendezésű twin-tandem motorok voltak. A gyalogos hidak a folyó felett mintegy 44 m-rel találhatóak.

1974-ben, az eredeti működtetési mechanizmusa helyébe egy új, elektrohidraulikus hajtás-rendszer került a BHA Cromwell House-tól. Az eredeti rendszerből ma már csak a végső fogaskerekek vannak még mindig használatban, amelyek a híd felemelésében vesznek részt.